A kezdetek

Egy adott terület, egy település helyzetét, fejlettségét abból is meg lehet állapítani, hogy mennyire törődnek a felnövő ifjúság oktatásával, ismereteinek megalapozásával.
Ha a település múltjában búvárkodunk, abban elmélyülünk, már most itt előzetesen is, azt állapíthatjuk meg, hogy Kölcsének ezen a területen nincs szégyenkezni valója. A földesurak gyerekeinek tanítását végző magántanítók az őket foglalkoztatók birtokosok alkalmazottai voltak, ezért, ebben az értelemben közoktatásról még nem beszélhetünk.

Szélesebb körből – elsődlegesen nemesi ifjak közül – történő bevonás után a XV. század végén a Pálosrendi szerzetesek végeztek tanítást. A rend kérésére Kölcsei Farkas Mártonné sz. Charnovoday Anna, mint patróna 100 Ft. értékű birtokot adományozott a rendnek 1489-ben.

A reformáció tanainak előretörésével a szerzeteseket 1537-ben a szatmári kolostorba vonták össze, így az adott korban üdvös tevékenységük Kölcsében megszűnt.

Az oktatás jelenlétére vonatkozó írásos feljegyzéssel 1593-ban találkozunk, amikor az akkor Beregi Református Egyházmegyéhez tartozó kölcsei pap és tanító a szatmári Egyházmegye által tartott csengeri zsinatra megy el, ezért hivatalát veszti, az esperes nem foglalkoztatja tovább, mint tanítót.

A fentiekből is kitűnik, hogy az iskola fenntartója, működtetője az 1948-as államosításig az egyházak voltak. Mivel községünkben az államosítást közvetlenül megelőzően a református, az evangélikus és a görög katolikus felekezetekhez tartozó gyerekek tanítására, nevelésére működött iskola, a történelmi múltjukat külön – külön mutatjuk be.

Református iskola

Községünkben már 1593-ban - 2008-ban lesz 415 éve - bizonyítottan külön vált a papi és a tanítói feladatok ellátása. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a lelkészek teljesen kivonultak az oktatási munkából, mert ha az esperes nem tudott tanítót küldeni a községbe, a tanítást is – a többségükben ezzel a képesítéssel is rendelkező – papok végezték. A XVII. század és a XVIII. század első felében működő iskoláról, az ott oktató munkát végző tanítókról nincs ismeretünk. Annál részletesebb és teljes körű az azt követő két évszázadról a fennmaradt írásos dokumentumokkal alátámasztott története az intézménynek.

Kölcsey Péter földbirtokos a saját telkéből adott a református egyház részére pap – és tanítói lakás megépítésére telket úgy, hogy annak 2/3-a lelkészi lakás, 1/3-a tanítói lakás megépítésére szolgáljon. Az első tanítói lakás az 1750-es években épült, tartalmazott 2 szobát, konyhát, kamrát, tanszobát, amely alatt pince volt. Az 1821-ben megtartott egyházmegyei vizsgálat (visitáció) azt állapította meg, hogy a tanszoba életveszélyes, ezért az ott történő tanítást megtiltotta. Az egyháznak annyi pénze volt, hogy a balesetveszélyt az épület állagában megszüntette, ezért 1822-től a tanszobát további oktatásra használhatták.
A presbitérium 1839-ben döntött arról, hogy egy új tanítói lakást és abban egy tantermet épít. Az egyház szegénysége miatt azonban erre csak 22 év múlva 1861-ben került sor. Bordás János községi főjegyző az egyház főgondnoka megelőlegezte a tégla és vályog elkészítésének költségét. Kivitelezők Karmacsi János és Tóth Károly fülesdi mesterek voltak.
Az egyház vezetése 1908-ban határozta el, hogy a tanszobának a megszüntetésével a tanítói lakást kibővíti, ugyanakkor különálló iskolát épít. Erre 1909-ben került sor a kölcsei Gulya Mihály kőműves és Botos András ácsmesterek kivitelezésében. Az épület a többszöri felújításnak köszönhetően közel 100 évesen ma is megvan.
A megépült iskola berendezési tárgyait báró Dr. Medve Zoltán királyi kamarás, kölcsei földbirtokos saját pénzéből vásárolta meg 150 korona értékben. Új tanítói lakást 1929-ben építettek dollárkölcsönből. A felvett kölcsönt és annak kamatait nem tudták visszafizetni időben, ezért 1934-ben a 11 és fél hold tanítói földet a bíróság elárverezte és ezen kívül az egyház tulajdonában lévő 24 hold szántóföldet is lefoglalta.
Mivel az egyház a saját vagyontárgyainak jövedelméből az iskolát fenntartani a XIX. században sem tudta, ezért tanulónként évi 10 Ft (ez az akkori értékesítési árakat figyelembe véve 150 kg búza árának felelt meg) tandíj megfizetésére kötelezte a szülőket.
A tandíjat akkor is meg kellett fizetni, ha a gyerek nem, vagy rendszertelenül járt iskolába. Az ebből származó bevétel csak az iskola működtetésével kapcsolatos költségeket fedezte. 1869-ben a presbitérium tárgyalt arról, hogy az iskola fenntartását, működtetését adják át az államnak. Kezdeményezője elsősorban a tanító és néhány földbirtokos, mert így biztosítottnak látja az állami költségvetésből a bérének a folyósítását, szemben az egyház által átengedett földterületeken termelt termények eladásából származó bizonytalan bevétellel. 1901-ben már az egyházak közös megállapodást kötnek, hogy az iskolájukat felajánlják az államnak. Ez esetben egy református, egy evangélikus és egy görög katolikus tanerőt neveznének ki, ezek a személyek saját egyházuk kántorai is lennének, ennek fejében az egyházak lakást, kertet és temetéseken történő közreműködésükért térítést biztosítanának. Az egyházmegyék ezeknek a kezdeményezéseknek minden esetben keményen ellenálltak, mert attól tartottak, hogy ez az egyházuk elsorvadásához vezetne.
A református egyház presbitériuma a tanító éves javadalmazását 1894-ben az alábbiak szerint állapította meg:

• 31,86 hektoliter búza az egyház tagjaitól 4 Ft 80 krajcárral számolva;
• 6 öl kemény tűzifa beszállítva, ölét 10 Ft-al számolva;
• stólapénzből 1-6 évi középszámítással felvett általány (énekszó 50 krajcár, prédikáció 1 Ft);
• címterem és temető fűtermésének bérletéből 1/3- rész;
• tandíjból (csirke, készpénz egy-egy gyerektől) 50 krajcár;
• 14 hold 420 öl földbirtok évi haszna 5 Ft-tal számolva;

az egész összesen: 329 Ft 12 fillér. A tanító kötelessége volt a fenti bérért:

• a tankötelesek egyházkerületi tanterv szerinti tanítása;
• a templomi istentiszteletek, keresztelések és házasságkötések alkalmával az éneklés vezetése (orgona még nem volt);
• a gyakorlati képzéshez létesített faiskola kezelése.

A tanító az egyház által biztosított járandóságon túl, a megyei közoktatási hatóságtól évenként megállapított államsegélyben is részesült, melynek összege változó volt. A tanítónak alkalmazása előtt képességi vizsgát kellett tenni egy 1873-as egyházmegyei rendelet alapján az alábbiak szerint:

Írásbeli:

nevelési és oktatási feladatok (zárt teremben).

Szóbeli:

• vallástan,
• neveléstan,
• általános és hazai földrajz,
• történelem (világ és hazai),
• magyar nyelv,
• német nyelv,
• természettudományok (biológia, földtan, növénytan, természettan /fizika/, vegytan /kémia/,
• mezei gazdaság és kertészet),
• számtan és mértan,
• ének és zene (zongorázás és orgonálás),
• szépírás és rajz,
• testgyakorlattan.

Próbatanítás.

A fentiek természetesen meghatározták azt is, hogy mit kellett tanítani az 1-6 osztályban, illetve a 13-14 éveseknek az ismétlőben.Az egyház irattárában lévő jegyzőkönyvekből, feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy a gyerekek rendszeres iskolába járásának biztosítása folyamatos gond volt.
A lelkész által vezetett Iskolaszék – tagjai a presbiterek közül kijelölt személyek voltak – hetente, kéthetente tartott ellenőrzést az iskolában és a tanulók előmenetelében bekövetkező fejlődés vagy éppen stagnálás mellett folyamatos gondként rögzítették a nagyarányú hiányzást. Ennek okaként a gyerekek hiányos ruházatát, a 10 éven felüli tankötelesen munkába állítását, a háztartási munka végzésébe történő bevonásukat nevezték meg.
A megszüntetés érdekében a nemesi hadnagy és a községi bíró segítségét kérik, beszélgessenek el a szülőkkel, hogy a gyerekeik iskolába járását biztosítsák. Eredménytelen esetben feljelentést tettek a törvényes képviselő ellen a községi jegyzőnél. A befolyt bírságot az iskola működési kiadásaira használták fel.

Az iskolába járás alóli felmentés ismert, és gyakorlatban alkalmazott volt. Az iskolaszék az 1894 szeptember 2-i ülésén 10 tanköteles gyerek iskolába járás alóli felmentéséről dönt, mert a szülők vagyontalan cselédek, a község határában lévő tanyákon laknak. Nincsen módjukban, hogy gyerekeiknek a faluban „kosztot és lakást foglaljanak”.
A tanító oktató-nevelő munkáját is minden esetben értékelték, néhány megállapítás a jegyzőkönyvekből: „ a tanulók tudásának szintje jó, de az órákon a fegyelem nem megfelelő”. (1838.nov.25.)
„A tanulók ismerete gyenge, ami a tanító hanyagságára vezethető vissza.” (1841.május 30.)
A tanító munkáját rossznak minősítik, mert „szerfelett szeret gazdálkodni és nem a tanítással törődik.” (1846.nov.22) „A tanulók előmenetele ének-zenéből nem jó, mert nem tudnak kottát olvasni.” (1851.január 15)
A szülő bejelentésére vizsgálták meg, hogy a tanító látható nyomokat hagyva megvert egy kisfiút. Megállapították, hogy a gyereket makacsságáért és ellenszegüléséért fenyítette meg a rektor. A cselekedet miatt felmentették, de felhívták a figyelmét, hogy a „rendesen túli testi fenyítést kerülje, de a hibázókat minden esetben kellően fenyítse.”
Felhívták az algondnokot, hogy a határozatot az iskolában ismertesse, hívja fel a figyelmet, hogy „a hibázók a fenyítés alól kivéve nincsenek”. (1854. dec.10.)
Bejelentésre megállapítják, hogy Ács János tanító a munkáját elhanyagolta, felszólítják, hogy az oktatást az előírásoknak megfelelően végezze, ne adjon okot arra, hogy a szülők panaszkodhassanak. (1855.nov.11)
A tanítót figyelmeztetik, hogy a munkáját szorgalmasan végezze, a gyerekekkel szelíden, emberségesen bánjon, mert csak így tarthat az egyház tagjainak pártfogására számot. ( 1866.dec.16. A 12 évvel korábbiakhoz képest jelentős pozitív változás ).

1909. január 19-én azért figyelmeztetik a tanítót, mert a tanítás kezdete előtt a tanulók nem imádkoztak és nem énekeltek.
Arra, hogy a tanító magatartását mennyire fokozott figyelemmel kísérte a presbitérium egy esetet írok le: 1870. április 24-én az egyik presbiter észrevételezi, hogy a tanító az istentiszteleteken, a fennálló énekeken kívül végig ül, a karzaton lévő fiatalokat nem figyelmezteti, ha azok illetlenül viselkednek, sőt, a pipáját is úgy viseli a templomban, mintha kocsmába lenne. Megrovásban részesítik.
A tanulók az év folyamán szerzett ismereteinek értékelése 1895-ig szövegesen történt, 1896-tól már számokkal. Az évet vizsgával zárták, mely a templomban a gyülekezet jelenlétében zajlott le. Az eredményes tanulást és a jó tanulmányi eredményt az 1895/96-os tanév végén könyvjutalommal ismerték el. 8 fiú és 6 lány kapott 1-1 könyvet. A tanköteles gyerekek iskolára történő felkészítésével az iskolaszék 1909. november 17-i ülésének jegyzőkönyvében találkoztam, amikor a testület egyik tagja elmondja, hogy a fia már az óvodában is kitűnt jó képességével. Az óvoda valószínű, hogy csak a nyári hónapokban működött.
Szeretném, ha a kedves olvasó megismerné azoknak a nevét, akik a kölcsei Református iskolában tanítottak. Mint azt már régebben leírtuk 1593. június 10-én a tanító hivatalát vesztette.

• 1597-ben szintén szó van rektorról, anélkül, hogy a neve fel lenne jegyezve.
• 1600. július 2-án Kleölcze János, mint kölcsei rektor van bejegyezve a beregi egyházmegye nyilvántartásában.
• A legközelebbi bejegyzés 1753-ból való, amikor Cséke István a rektor.
• 1754-ben Incze Pál a tanító, akit 1 év múlva nem kielégítő munkája miatt elbocsátottak.
• 1774-1781 között Vass Gábor oktat, akit, mint dicséretes munkát végzőt Márokba áthelyezik.
• Utóda 1781-től Ujlaky Gábor, aki ellen 1795-ben panaszt emeltek a szülők, mert elhanyagolta a munkáját.
• 1797-1799 között Kovásznai Sámuel a tanító, aki ellen az a panasz, hogy csak vadászott és nem tanított.
• 1799-1802 között Szentes Áron munkájával meg voltak elégedve, de családi problémái miatt itt hagyta a községet.
• 1803-1809 között Bakos Péter a tanító, munkáját hanyagul végezte, gyakran került nézeteltérésbe a lelkésszel, nem fogadta meg az iskolaszék útmutatásait, felhívásait.
• 1809-1814 között Tamkó György tanított, munkájával kapcsolatos feljegyzést nem találtam.
• 1814-1824 Váradi Pál aki jeles tanító, annak érdekében, hogy maradjon, részére fát és szénát biztosítanak, erre írásbeli kötelezettséget vállalnak.
• 1824-1827 között Kézi Mózes a tanító, aki túl szigorú fenyítést alkalmaz, s emiatt több panasz érkezik az egyházmegyéhez.
• 1827-1837-ig Turányi Gábor a rektor, aki előbb nagyon szorgalmas, de később a munkáját elhanyagolja, és az 1829-es visitáció kötelességévé teszi a szorgalmasabb tanítást, az illendőbb alkalmazkodást a lelkészhez és a presbitériumhoz.
• 1838-tól Jasunszki János a tanító, ő is kezdetben jól dolgozik, de 1840-től az iskolaszék ellenőrzései, már azt állapítják meg, hogy a gyerekek az egyik vizitációtól a másikig alig haladnak előbbre.
• 1843-ban Vatay Mihály munkájával meg vannak elégedve.
• 1844-ben Tóth József a tanító, az első évben az ő feladatellátására sincs panasz, de 1845-ben már azt állapítják meg, hogy a gazdálkodásra sokkal több gondot fordít, mint az iskolai munkájára, ezért kezdeményezik az elhelyezését.
• 1846-ban a Ricséről átkerült Garda József a rektor, akinek munkájáról az iskolaszék megállapítja, hogy ügyesen tanít, a gyerekek szeretik, szorgalmasan járnak iskolába.
• 1848-tól Szilágyi Pál a tanító, szorgalmát és a tanulók előmenetelét jónak értékelik, esetenkénti túl szigorú fenyítései miatti panaszok ellenére is megvédik.
• 1857-től Ács János működése alatt is volt vizitáció, mely megállapítja, hogy a tanszoba és annak berendezése, felszereltsége tanításra nem alkalmas, a tanító munkáját hanyagnak értékelik.
• 1861 - 1863 között Riczkó Dániel tanított, az ő működésének ideje alatt épült meg az új tanítói lakás, benne a tanszobával. Mivel csak ideiglenes tanítónak alkalmazzák, 2 év után távozott.
• 1863- 1865 közötti 2 évben Molnár József a rektor, az iskolába járása a tanulóknak folyamatos gond, ezt a tanító munkájának minőségével hozzák összefüggésbe, ezért lemondott.
• 1865-ben Bay Ferenc a nevelő, akit az esperes Zsarolyánba helyez át.
• 1866-tól a mindössze 21 éves Lengyel Lőrincet hívják meg a sárospataki főiskoláról az esperes hozzájárulásával tanítónak, ő 1875-ig oktatta a kölcsei gyerekeket. Kinevezésekor figyelmeztetik, hogy munkáját szorgalmasan végezze, a gyerekekkel szelíden, emberségesen bánjon, mert csak így tarthat számot az egyház tagjainak pártfogására. A tanácsokat megfogadta, eredményes és jó munkát végzett, a Tiszakóródra történő áthelyezéséig.
• 1875-ben helyezik át Túristvándiból Kölcsébe tanítónak Kulcsár Jánost, aki nyugdíjazásáig 1894-ig tanított falunkban. Munkájával elégedettek voltak.
• 1894-1898 között Gulya György lelkész tanított, mert ismételt pályázat alapján nem kaptak tanítót. Az egyházmegyei értékelés szerint a jó munkát végző „tanítók” közé sorolják.
• 1898-1899-ben Kalik Júlia, mint ideiglenes tanítónő végzi az oktatást.
• 1899-1900-ban ismét ideiglenesen Borkász Irma okleveles óvónő van alkalmazásban.
• 1900-1901-ben Kulcsár János nyugdíjas tanító segítségével Gulya György lelkész tanított.
• 1901-1902-ben Kolyány Ferenc segédtanítót foglalkoztatják.
• 1902-től 8 év után tudtak rendes tanítót alkalmazni, Bocskai Sándor személyében, aki 1910-ig maradt Kölcsében, jó tanítónak tartották.
• 1910-1911-ben Putnoky Ákos a tanító, munkájáról nincs feljegyzés.
• 1911-1912-ben Orgován Jánosnak a rossz, színvonaltalan munkája miatt mennie kellett.
• 1913 januárjától Hadházy Dániel a tanító. Rövid ideig tartó munkája után katonai szolgálatra vonult be, ahonnan 1918 decemberében jött vissza és 1924-ben Debrecenbe történő áthelyezéséig dolgozott községünkben.
• 1924-1925-ben Tariska Gábor lelkész tanított a papi teendői ellátása mellett.
• 1925-1927 között az okleveles Décsy Lőrinc a tanító, 2 év után ő is eltávozott Kölcséből.
• Az 1927/1928-as tanévben ismét Tariska Gábor lelkész tanított.
• 1929 szeptemberétől a Budapestről pályázó fiatal tanítót, Balázsi Ernőt nevezik ki kántor – tanítónak, aki az iskolaszék államosítása után, nyugdíjazásáig Kölcsében tanított.
• 1947 őszén érkezet második tanítónak Oláh Gyula.

Evangélikus iskola

Az 1750-60-as években lezajlott pusztító járványos betegségek miatt a falu népessége nagymértékben csökkent, a telkek megüresedtek, a munka végzéséhez szükséges dolgos kezek hiányoztak. A település akkori földesura Kölcsey György „tótajkú evangélikus atyafiakat” telepített be a felvidéki megyék településeiről. Az új lakosok ugyan elszakadtak szülőfalujuktól, de az ott megszerzett evangéliumi meggyőződésüket nem tudták és nem is akarták elfelejteni, törekedtek identitásuk megőrzésére.
Az evangélikus szülők gyerekei kezdetben a református iskolába jártak. A szülők sokallták a tanulónkénti 10 Ft-os tandíjat, azt is elvárták volna, hogy a tanító a magyar nyelvű tananyagon túl a szlovákot is tanítsa, és azt a tankönyvet is használja, amit az evangélikus egyház adott ki.
Mivel a református egyház a szlovák nyelv tanításával kapcsolatos – és szerintem jogos – elvárását nem tudta teljesíteni, arra törekedtek, hogy az önálló iskolájukat létrehozzák. Ez a törekvésük 1858-ban úgy valósult meg, hogy magánlakás egy szobájában kezdtek tanítani, a tanítást ideiglenes jelleggel Gömör megyei Jolsváról származó Fábián Márton takácsmester végezte.
A tanító fizetése:

• 12 köböl élet- ebből 8 köböl búza, 4 köböl tengeri;
• 12 Ft 60 krajcár készpénz;
• szabad lakás az imaház hátsó szobájában;
• stólapénz-temetésnél: énekszó mellett 18 krajcár, halotti beszéddel 35 krajcár;
• 2 öl fa hazaszállítva;
• az egyház háza utáni kettő darab föld jövedelme;
• tandíj gyerekek után havi 42 krajcár;
• a szülők által biztosított „csirke” járandóság.

Az evangélikusok anyaegyháza 1862-ben alakult meg. Ezt követően a megválasztott lelkészek tanítottak egészen 1900-ig, a paplak egyik szobájában.
Az iskola megépítésének gondolatával először 1901-ben foglalkoztak, de anyagi nehézségek miatt, - az esperes figyelmeztetését is figyelembe véve- a megvalósítás lehetőségét elhalasztják. A Vármegyei Közigazgatási Bizottság 1904-ben figyelmezteti az egyházat, hogy az iskola épületének hiánya miatt, a tanító állami segélyét megvonja.
A presbitérium 1906-ban határoz arról, hogy az iskola és a tanítói lakás megépítéséhez a Kisbirtokosok Országos Hitelszövetkezetétől 50 évre 8000 korona kölcsönt vesz fel, 4400 korona sajáterőt biztosít, különböző hivatalos szervektől és személyektől segélyt kér és gyűjtést szervez.
Segélyekből egy kevés pénz össze is gyűlt, de gyűjtés szervezése nem volt eredményes. Az építkezésnél az egyház tagjai fogataikkal és kézi erővel voltak kötelesek részt venni. Az iskola és lakás építése 1907-ben indult meg, - melyet megzavart az évenként jelentkező nagy árvíz- és 1908. június 30 és július 2 közötti időben az egyházmegyei közgyűlés keretén belül került sor az ünnepélyes felavatásra.

Az evangélikus gyerekek tanítói:

• 1900-ban választják meg az első képesítéssel rendelkező tanítót Petőcz Dénest, aki 1903-ban továbbtanulási szándékát bejelentve távozik.
• 1903-tól Szokár Pál lesz a tanító, aki „dalkört” szervez, színjátszó csoportot működtet. A református (Bocskai Sándor) és a görög katolikus (Tölgyesi Lajos) tanítókkal 1903-ban megszervezik az ismétlős iskolások Gazdasági Továbbképző Iskoláját. 1909. augusztus 15-ig marad Kölcsében.
• 1909-1912 között Polomszky László a tanító.
• 1912-től egy tanévre Beisz József a direktor.
• 1913. augusztusától Michnagy Lászlót nevezik ki, de csak néhány hónapig tanít, mert 1914-ben 1 évre katonai szolgálatra vonul be, amelyből még 4 év lett, és 1918-ban hadifogságba került. Helyettese néhány hónapig Szuhárszky Gyula tanítójelölt, de őt is behívják katonának.
• 1915-től Ferenczi Mária mint helyettesítő segíti a lelkészt –Bortnyik Györgyöt- a tanításban, de szociális munkát is végez amikor levelet ír a családok helyett a fronton lévő katonáknak, és a frontról sérülten hazajövők ápolásában is részt vesz.
• 1919-től az államosításig Máté Balázs a kántor-tanító. Az oktató nevelő munkája mellett 1924-1930-ig az önkéntes tűzoltók főparancsnoka, a Hangya szövetkezet igazgatóságának tagja, a leventék főoktatója volt. Munkáját 1944-től Nikodémusz Jánosné - az evangélikus lelkész felesége- képesített tanítónő segítette.
  

Görög katolikus iskola

A görög katolikus valláshoz tartozó személyeknek a kölcsei jelenléte a református egyház anyakönyveiből már 1786-tól bizonyított. A vezetéknevekből ítélve egyrészt román (pl. Tógyer), másrészt rutén pobrát származásúak voltak. Az érkezésük a községbe kétirányú volt, egyesek a tavaszi, nyári, őszi munkák végzésére jöttek napszámosnak a községbe.
Egy részük itt talált magának házaspárt, és mivel a megélhetés lehetősége jobb volt, mint az eredeti lakóhelyükön, itt telepedtek le. Kölcsey György lányai férjeinek –Ukatevity József, Ormós György, Nagyiday Ferenc – Ung, Ugocsa, Máramaros és Bereg megyékben is voltak birtokaik, ezekről, a helyekről is hoztak magukkal Kölcsébe embereket, akiknek a vallása görög katolikus volt.
Az iskolájuk építéséről feljegyzést nem találtunk, valószínű, hogy 1900 körül épült, mert az első tanítót 1901-től alkalmazták. Az épület teteje egyes információk szerint 1917-ben leégett, ezt követően cserélték ki a fazsindelyes fedést palára. A görög katolikus szülők gyerekein kívül a római katolikusok gyerekei is ide jártak iskolába.
Az első tanítójuk az akkor 20 éves Tölgyesi Lajos a Máramaros megyei Viskről 1901-ben jött Kölcsébe. A rendkívül eredményes oktatói munkája mellett megalapítója és ügyvezető igazgatója volt a helyi Fogyasztási Szövetkezetnek. Ő szervezte meg a Levente Egyesületet. Haláláig volt igazgató tanítója a görög katolikus iskolának. Ezt követően Szilvai Lajos, Galamb János, Pávai László, Gajdos Pál, Simon Ferenc is tanított ebben az iskolában. Valószínű, hogy ez a felsorolás nem teljes.

Iskola a Medvetanyán

Az iskola nem egyházi, hanem állami és magán fenntartású volt. Az 1940-ben báró Medve Zoltán kezdeményezésére a bérlő Kádár (Kaufmann) Miklós a kovácsmester lakásának átalakításával hozott létre tantermet, és tanítói lakást. Az első tanító Parrag Gábor volt, de két év után távozott a tanyai iskolából.
Ezt követően 1942-43-ban nem volt tanítás, a gyerekek rokonoknál, ismerősöknél laktak benn Kölcsében, és a felekezetüknek megfelelő iskolába jártak.
1943 őszén és 1944 tavaszán Bánkuti András volt a tanító, de eközben behívták katonának. Őt Puskás Lajos követte a katedrán, de egy hét után neki is be kellett vonulnia.
1945-48 között Pádár Zoltán tanított, ő Fülesdre távozott és ott később igazgató is lett.
1948-1951-ig Balogh András, az 1951/52 tanévben Gajdos Pál oktatta a gyerekeket. A 8 osztályos általános iskolai oktatási rendszer bevezetése után a községben működő iskolából a felsősöket oktató tanárok is kijártak a tanyára tanítani.
A tanyán élő emberek a faluban építettek lakást, a részükre adott földreformos telkekre, majd beköltöztek a községbe, ezért 1952-ben a tanyán az iskola működése megszűnt.

Államosítástól 1960-ig

Az ideiglenes Nemzeti Kormány utasítására 1945. augusztus 18-án született rendelkezés a 8 osztályos iskolák szervezéséről. Kölcsén is megvalósult a 8 osztályos iskola 1947-től a személyi feltételek változtak. Minden iskola 2 tanerős lett. A református iskolában Balázsi Ernő és Oláh Gyula, az evangélikus iskolában Máté Balázs és Nikodémusz Jánosné, a görög katolikus iskolában Sáfár István és Simon Ferenc tanított.
Az 1948-as XXIII. Törvénycikk az iskolák államosítását mondta ki. A vallásos emberek nem nézték jó szemmel az államosítást, az állami és egyházi iskolák szétválasztását. Ezzel ugyanis megszűnt az egyházak felügyelete az iskolák fölött, elvesztették irányító, ellenőrző tevékenységüket. Az új tanévet nem kezdhették el az elhanyagolt termekben, ezért gyűjtési akciót szerveztek. Készpénzben 570 Ft. gyűlt össze, természetben pedig 1 q mész, 1 q burgonya, 5 szál deszka, 1 db 2 méteres gerenda, 5 kg olaj a bútorok kenéséhez.
A községben élő 5 asztalos mester egy-egy napot ingyen dolgozott a tantermek rendbehozatalán. Az iskola élére igazgatót neveztek ki, Máté Balázs evangélikus tanító személyében, aki 1 évig töltötte be ezt a funkciót. Az 1948-49-es tanévben 6 nevelő 238 tanulót tanított 3 épületben.
A nevelőtestület tagjai ugyanazok, akik az egyházi iskolákban tanítottak. Egyetlen változás, hogy Sáfár István helyére Málnás Éva került.
A tanulók iskolába járása rendes, az egészségügyi viszonyok jók, így a mulasztások száma nem nagy. A gyerekek magaviselete ellen nincs panasz. A személyi feltételek adottak a sikeres munkához, de a tárgyi feltételek hiányosak.
Kevés a pénz, amivel az iskola gazdálkodhat. 1949-50- ben újabb pedagógusok érkeztek Kölcsébe, Zeke Árpádot, és Zeke Árpádnét ide helyezték. Máté Balázs igazgatót leváltották, helyette Zeke Árpádot nevezték ki. Mivel Zeke Árpád tudott oroszul, beindulhatott az orosz nyelv oktatása is. Mivel a pedagógusoknak még nem volt szakképesítése, a tanítás aszerint történt, kinek mihez volt kedve. Nőtt a tanulólétszám, ezért újabb tantermekre volt szükség.
Ekkor alakították át a volt görög katolikus iskola magtárát tanteremmé. (Később ez az állatorvos garázsa.)
Nőtt a hiányzások száma, mert a földeken szükség volt a gyermekek munkájára. Nem egy gyerek hajnalban kelt, dolgozott, aztán ment iskolába, s órák után vissza kellett mennie a mezőre.
A társadalmi körülmények hatására, felsőbb utasításokra áthelyezések történtek. 1953-ban Zeke Árpádot a fehérgyarmati járás művelődési osztályának vezetőjévé nevezték ki. Helyette új igazgatót választottak Sánta Ferenc személyében. Újabb nevelők érkeztek. Donka Elemér, Putnik Aranka, Csáthy Miklós, Kopasz Jenőné.
Az iskola tanulóinak száma az alábbiak szerint alakult:

• 55/56-ban: 241 fő
• 56/57-ben: 254 fő
• 58/59-ben: 272 fő
• 57/58-ban: 259 fő
• 59/60-ban: 293 fő

A világítás petróleumlámpákkal történt, a kicsi és rossz minőségű kályhák nem tudták felfűteni a tantermeket. A nevelők télikabátban tanítottak, a gyerekek átfázva ültek a padokban. Nem egy esetben óra közben maguk a nevelők kormozták a kályhákat.
1955-ben Sánta Ferencet a jánkmajtisi iskolához nevezték ki igazgatónak, helyette Oláh Gyulát bízták meg e felelősségteljes munka végzésére, aki 1985 augusztusáig töltötte be ezt az állást. Tíz főre növekedett a nevelők száma. Ekkor került az iskolához Leblanc Zsolt, Leblanc Zsoltné, Gulyás Róza, Pintér János. Az első igazgatóhelyettes Balázsy Ernő volt, 1960-ig végezte ezt a munkát. A tanítóknak egymástól távollevő iskolaépületekbe kellett óráról órára vándorolni egész évben. A nevelőtestület részére 2 hetente voltak tantestületi gyűlések. A tanulók fegyelme romlott.
A rossz tanulmányi eredmények javítása végett a téli szünetben hetenként 3 alkalommal jártak fel az iskolába a tanulók, ahol a nevelők korrepetálásokat tartottak. A megoldandó feladatok között szerepel, hogy egységesen kell eljárni, ha azt akarja a tantestület, hogy a rend helyreálljon, a szünetben a nevelő legyen a tanulók között. Az 1956-os események után a tantestület tagjai nem szívesen mondták el a véleményüket a különböző dolgokról. 1957-ben szakos nevelőkkel bővül a létszám, Koltai Lászlóné, Nagy László, Nagy Lászlóné, Balázsy Béla. 8 osztály működik 4 tanteremmel. A gyerekek igen sok kilométert tesznek meg az iskoláig. Különösen hosszú volt az út azoknak a felsősöknek, akik korábban a Medve-tanyai iskolába jártak, de most a faluba kényszerültek. Nagy a lemorzsolódás. A 8. osztályos tanulók az első osztályosok számának felét sem érik el. A továbbtanulók száma elenyészően kevés 8-10 fő. (Igen sokan nem osztályozhatók.) A szülők véleménye: a gyerek maradjon otthon, szükség van a munkájára a gazdálkodásnál! A szülők többsége mezőgazdaságból élt.

Az iskolai élet igen változatos volt (szakkör, versenyek, gyűjtő munka). A nevelők műsoros esteket szerveztek, valóságos verseny alakult ki közöttük. Színjátszó, tánc, énekkari csoportok működtek. A felsőbb szervek a Dienes-féle ház iskolává alakítását tűzték ki célul.(1960-1965) 1961-ben elkészült az iskola, 4 tanterem volt egy helyen és egy szolgálati lakás. Ekkor szűnt meg a Medve tanyai iskolában a tanítás, a tanyát felszámolták, s az ott lakók beköltöztek a faluba.

1960-tól a rendszerváltásig

A tanyán lévő iskolát szétbontották, anyagát az átalakított Dienes féle iskola két tanterméhez felhasználták.
5 év alatt 8 nevelő érkezett:

• Máté József,
• Homoki Károlyné,
• Kerti Éva (Bere Lászlóné),
• Kiss A. Karola,
• Szabó Júlia,
• Virág Emma (Pák Lászlóné),
• Nagy Gizella,
• Tóth Julianna.

Az 1964/65-ös tanévben már 16 pedagógus dolgozott iskolánkban.
1963-tól Sonkád község felső tagozatos tanulói is Kölcsébe jártak iskolába, a menetrend szerinti autóbuszokkal. Az oktatás színvonala egyre javult. Az iskola tanulmányi eredménye a járás legjobb iskolái között volt.
Az alábbi szakkörök működtek:

• énekkar,
• zene,
• bábjáték,
• irodalom,
• honismereti,
• sport,
• tánc,
• szabó-varró.

1973-tól a fülesdi felső tagozatos gyerekek is átjártak iskolába Kölcsébe.A tanulólétszám alakulása:

• 65/66-ban 389 fő,
• 66/67-ben 372 fő,
• 67/68-ban 355 fő,
• 68/69-ben 352 fő,
• 69/70-ben 350 fő,
• 72/73-ban 312 fő, /40 fülesdi, 58 sonkádi/.

Ebben az időszakban 4-5 épületben folyt a tanítás. A felsősöknek a kultúrházban rendeztek be tornatermet, a kicsik a tantermekben tornáztak.
Beindult a napközi otthonos nevelés ( helye: az óvoda épületében és „Medve-kastélyban” volt). 1973-ban 80 tanuló volt napközis.
Tantárgyi jellegű szakkörök indultak:

• történelem,
• orosz,
• matematika,
• biológia,
• énekkar,
• sportkör.

Az úttörőcsapat szép sikereket ért el. Sok tanuló juthatott el táborokba Zánkára, Tivadarra, Csengerbe. Jó kapcsolatot alakítottak ki a helyi Kossuth Tsz-el, amely anyagilag segítette az iskolát, az iskolás gyerekek pedig almaszedésen vettek részt a tsz-ben.
1978 szeptemberében vettük birtokba az új 8 tantermes iskolaépületet. Ez ugyan az összes osztály elhelyezését nem oldotta meg, hiszen a régi 4 tantermes iskolaépületre továbbra is szükség volt, ennek ellenére alapjaiban javította a tanítás-tanulás feltételrendszerét.

A körülmények ilyen sikeres alakulása tette azt is lehetővé, hogy 1978-tól mindhárom község Sonkád, Fülesd és Kölcse valamennyi általános iskolás gyermeke Kölcsében tanuljon. A változások eredményeként iskolánk a fehérgyarmati városkörzet legnagyobb városon kívüli iskolája lett, mind a tanulói, mind a nevelői létszámot tekintve.
Már nem volt szükség az államosított egyházi iskolák épületeire. A református iskolából községi könyvtár, nyugdíjasok klubja, a volt görög katolikus iskolából MHSZ klub, a volt evangélikus iskolából Tájházi Múzeum lett, a kastély épületét tsz irodává alakították át. Mivel a tanulólétszám magas volt, a régi 4 tantermes iskolára is szükség volt. Megszűnt a váltott tanítás, mindenki délelőtt járt iskolába.
1985-ben Oláh Gyula igazgató nyugdíjba vonult. Az új igazgató Vásárhelyi József, helyettese Pák Lászlóné lett. Az úttörőcsapat vezetője Csáthy Lajos. A nevelőtestület száma 28 főre emelkedett. (15 alsós, 13 felsős).

5 munkaközösség működött: alsós, osztályfőnöki, napközis, számítógépes, orosz. Az 1987/88-as tanévben 378 gyerek tanult az iskolánkban, 148 napközis 6 tanulócsoportban.
1985. december 1-je óta iskolabusz könnyíti a tanulók iskolába járását. Iskolarádió, és zárt tv-lánc lett kialakítva.
Az alábbi szakkörök működtek:

• orosz szakkör (3 csoportban),
• matematika (2 csoportban),
• biológia,
• természetkutatás,
• vöröskeresztes,
• kémia,
• fizika,
• magyar,
• honvédelmi,
• modellező,
• fafaragó,
• énekkar,
• tömegsport.

Ezeken kívül a 7. és 8. évfolyamosoknak fakultáció:

• főzőcske- háztartási ismeretek,
• közlekedés (kismotor jogosítványszerzés),
• számítógépes.

Rendszerváltás után

A rendszerváltás az iskola szervezeti felépítését alapvetően azzal befolyásolta, hogy a GAMESZ 1990-ben történő megszűnésével egy időben önállóan gazdálkodó költségvetési intézménnyé váltunk.
A fenntartó önkormányzatok a kialakult helyzeten nem kívántak változtatni, amit az 1991-ben megkötött társulási szerződésben is kinyilvánítottak.
Nagy szervezeti átalakulást jelentett, hogy fenntartónk 1993-ban általános művelődési központ létrehozásáról döntött, elsősorban az emberi és anyagi erőforrások hatékonyabb felhasználása érdekében.
Az ÁMK az általános iskola, valamint Kölcse község napközi otthonos óvodája, művelődési háza és községi könyvtára egységes intézménybe történő összevonásával jött létre.
1998-ban az Általános Művelődési Központ felvette Kölcsey Ferenc nevét.
2000. augusztusában átadásra került a több mint 50 millió forint beruházással bővített és teljes egészében átfedett iskola épülete. A négy új tanterem, a kisterem, az informatika terem, a két technikaterem, valamint a kistornaterem nemcsak azt teszi lehetővé, hogy az iskola valamennyi tanulója és nevelője egy épületben tanulhasson, taníthasson, hanem számtalan más előnyt is hozott.
2005-ben a taneszköz-beszerzés terén nagy előrelépést jelentett: a kistérségi társulás keretében megvásárolt nyelvi labor, és orvosi szoba berendezése. 2006. februárjában az intézmény alkalmazottainak száma: 53 fő.
A nevelőtestület 33 fős, ebből 27 fő általános iskolai nevelő, 6 fő óvónő. A szakos-ellátottság mértéke 90 %-os. Az intézményben jelenleg 280 tanuló és 56 óvodás gyermek oktatása-nevelése történik.
A tanulók tehetséggondozását választható órák, szakköri foglalkozások, és a művészeti oktatás különböző formái segítik.
Sajnos a gyermeklétszám egyre csökkenő tendenciát mutat.
Az intézmény életében kiemelt szerepet kap a névadó hagyományának ápolása. Az ehhez kapcsolódó rendezvényeken túl számos egyéb tanórán kívüli programot igyekszünk tanulóinknak nyújtani. (Kölcsey iskolák találkozója, Kölcsey hét változatos programjai, versenyek, vetélkedők szervezése, gyermeknap, tornabemutató, ingyenes tanulmányi kirándulások, iskolai ünnepségek, farsang…).
Az intézmény alkalmazotti közössége igyekszik a partneri elvárásoknak megfelelő szolgáltatást nyújtani. Felvállalja mind a hátrányos helyzetű tanulók integrációs és képesség- kibontakoztató felkészítését, mind a tanulásban akadályozott gyermekek oktatását-nevelését.
Az iskolai „Eszteró” Alapítvány, az óvodai „Egészséges Gyermekkort" Alapítvány komoly anyagi segítséget nyújt a gyermekeknek.

A Kölcsey Ferenc ÁMK kidolgozta és alkalmazza a saját Helyi Pedagógiai Programját, Szervezeti és Működési Szabályzatát, Házirendjét és Intézményi Minőségirányítási Programját.
2006. február 07-én elvégezte az intézményi irányított önértékelést, mely megerősítette a Küldetésnyilatkozatában megfogalmazott 5 értéket. Törekvésünk, hogy a jövőben még inkább partnerközpontú intézményként működjünk.
Számos fejlesztési elképzeléssel rendelkezünk.
Fenntartóink támogatják elgondolásainkat, a megvalósítás érdekében már eddig is számos pályázatot nyújtottak be. Jelenleg a közoktatással kapcsolatos fejlesztések között egy új óvodaépület felépítésének terve az elsődleges. Ehhez társulna egy konyharekonstrukció és egy ebédlőterem bővítés.
További elképzeléseink között egy nagyobb tornacsarnok (és tanuszoda) építése is szerepel.
Ezzel párhuzamosan – a tornateremnél felszabadult helyiségeket átalakítva – szaktantermeket szeretnénk létrehozni.
Tervezzük azt is, hogy az óvodában meglévő udvari játékokat a hatályos szabályokhoz igazítva átalakítjuk, ill. a meglévő kört új játékokkal bővítjük. Valamennyi tervünk az itt tanuló és dolgozó emberek munkakörülményeinek javítását és ennek hatásaként újabb eredmények, sikerek elérését hivatott szolgálni.