A Kölcsey Ferenc Iskolák 1. Találkozója. Kölcse 2003. január 22.

Részlet a 2003. január 22-i Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett ünnepi beszédből:
„Kedves Gyerekek és Kollégák!
Úgy gondolom, sok tanuló és nevelőtársam nevében mondhatom, hogy szorongással és némi feszültséggel érkeztünk el a mai naphoz, január 22-éhez.
Természetesen ez annak köszönhető, hogy egy nem mindennapi feladatot tűztünk magunk elé. Legyünk elindítói és gazdái egy minden tekintetben nemes célkitűzésnek: szervezzük meg a Szatmár- Beregi Kölcsey Ferenc Általános iskolák I. találkozóját. Célunk a mai napon megvalósul, remélem a legtöbb résztvevő megelégedésére.
Köszöntöm vendégeinket a fehérgyarmati Kölcsey Ferenc Általános Iskola nevelőit és tanulóit, a kisari Kölcsey Ferenc Körzeti Általános Iskola nevelőit és tanulóit, a szatmárcsekei Kölcsey Ferenc Általános Iskola pedagógusait és tanulóit és végül, de nem utolsó sorban legtávolabbról érkező vendégeinket a vásárosnaményi Kölcsey Ferenc Általános Művelődési Központ nevelőit és tanulóit.
large_kolcseyItalalkozo.jpg
Kölcsey Ferenc költői és emberi nagysága előtt már sokszor tisztelegtünk. Igazán akkor jól, ha mindezt nem kötelességérzetből, hanem belső meggyőződésből tesszük. A mai napon több kerek évfordulót ünneplünk: 180 éve, hogy Kölcsey Ferenc befejezte Himnusz című költeményét és 10 éve ezen a napon ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.
Névadónk életművéből most csak egyetlen vezérfonalat szeretnék kiemelni. Ez nem más, mint a hazaszeretet. A hazaszeretet, ami nem valami megfoghatatlan dolog. Embertársaink tisztelete, az emberi méltóság és tudás megbecsülése, a családi szeretet, környezetünk megóvása, a szép és helyes beszéd művelése is hazaszeretet.
A Magyar Kultúra Napja kiváló alkalom az összetartozás érzésének erősítésére is. Egy nemzet tagjai vagyunk, egyek a gyökereink. Ezeket a gyökereket nem feledhetjük - még akkor sem - ha nemsokára az egyesült Európa teljes jogú tagjai leszünk. Bízom benne, hogy ti már érezni fogjátok az európaiság minden előnyét, de magyarságotokra is mindig büszkék lesztek.
Minket összeköt az is, hogy egy szűkebb haza, Szatmár- Bereg lakosai vagyunk. Bár az itteni emberek sokszor nehezen élnek, azért nekünk is vannak értékeink, mi is tudunk büszkélkedni. Legyen ez a mai nap az értékeink megmutatásának napja! Ismerjük meg jobban egymás tudását és büszkélkedjünk saját" eredményeinkkel! Kérem vendégeinket, fogadják el őszinte vendégszeretetünket!
A bemutatkozó műsorhoz sok sikert, a közönségnek kellemes kikapcsolódást kívánok!”

Kölcse, 2003. január 22.

Ombodi Károly igazgató